A nagyfeszültségű váltakozó áramú motorok kettős szerepet töltenek be a villamosenergia-termelő létesítményekben, mivel szivattyús tározókra rendszerekben a fő hajtóként, valamint kazán-tápvíz szivattyúk, ventilátorok és szén szállítószalagok, mint kritikus berendezések hajtásaként is szerepelnek a hőerőművekben. Ezek a motorok általában 6 kV és 13,8 kV közötti feszültségen működnek, biztosítva a magas teljesítményt és megbízhatóságot, amelyek szükségesek a villamosenergia-termelés infrastruktúrájának folyamatos és hatékony működéséhez, ahol a leállások messzemenő következményekkel járhatnak az energiaellátás szempontjából. A szivattyús tározó rendszerekben – amelyek a felesleges villamos energia tárolására szolgálnak a víz emelésével egy magasabban fekvő medencébe, későbbi felhasználás céljából – a nagyfeszültségű váltakozó áramú motorok megfordítható gépként működnek, motorüzemmódban hajtják a szivattyúkat a terhelés alacsony időszakában, és generátorüzemmódban termelnek villamos energiát a csúcsidőszakban. Ezek a motorok rendkívül nagy nyomatékra szorulnak, mivel nagy mennyiségű vizet kell felemelni a nehézségi erő ellenében, gyakran nagy sebességgel (akár 3600 1/percig) működnek, és gyorsan váltanak motor- és generátorüzemmód között. Tervezésük során különös figyelmet fordítanak a merev rotor összeszerelésre, amelynek magas mechanikai szilárdsággal kell rendelkeznie a ciklikus terhelések ellenállásához, valamint olyan szigetelési rendszerre, amely képes a feszültség-ingadozások elviselésére az üzemmód váltások során. A hőerőművekben (szén, gáz vagy nukleáris) a nagyfeszültségű váltakozó áramú motorok az elektromos energia termeléshez szükséges segédrendszereket hajtják. A kazán-tápvíz szivattyúk, amelyek a víz utánpótlását biztosítják a magas nyomású kazánokban, ezekre a motorokra támaszkodnak, hogy a szükséges állandó áramlási sebességet biztosítsák extrém nyomás alatt – gyakran meghaladva a 100 bar értéket. Ezeknek a motoroknak a magas hatásfoka minimálisra csökkenti az energia veszteséget, ami kritikus tényező, mivel a segédrendszerek akár az üzem teljes kimenetének 5%-át is felhasználhatják. A ventilátorok, amelyeket a égési levegő ellátáshoz és a füstgáz eltávolításhoz használnak, a pontos sebesség szabályozásra (VFD-k segítségével) támaszkodnak az optimális tüzelőanyag égés és kibocsátás szempontjából, a motorokat úgy tervezték, hogy ellenálljanak a magas hőmérsékletnek és a korróziót okozó füstgáznak. A villamosenergia-termelésben használt nagyfeszültségű váltakozó áramú motorokat hosszú távú megbízhatóságra tervezték, amelyek tartós csapágyakat tartalmaznak, amelyek hosszabb karbantartási időközöket biztosítanak, valamint zárt hűtési rendszerekkel (levegő- vagy vízhűtéssel) rendelkeznek az optimális működési hőmérséklet fenntartásához, és redundáns védelmi mechanizmusokkal (túlterhelés, túlfeszültség és rövidzárlat védelem) rendelkeznek az elektromos hibák során keletkező károsodások megelőzésére. Ezek a motorok szigorú szabványoknak is megfelelnek, például az IEEE 841 szabványnak nehéz üzemre, biztosítva az összeférhetőséget az erőművi infrastruktúrával. A megújuló energiaforrások esetében, például biomassza vagy koncentrált napelemes erőművekben, ezek a motorok anyagmozgatási és hőcserélő rendszereket hajtanak, hozzájárulva a tiszta energiaforrások integrálásához. Azon képességük, hogy hálózatra kapcsolt vagy önálló üzemekben is működjenek, rugalmasságot biztosítanak a hibrid energiarendszerekben. Összefoglalva, a nagyfeszültségű váltakozó áramú motorok nélkülözhetetlenek a villamosenergia-termelésben, lehetővé téve az hatékony, megbízható és fenntartható villamos energia előállítását különféle energiaforrások esetén.